Opatija – magyar nevén Abbázia – történetét két részre is oszthatnánk: az egyik a turizmus megjelenése előtti, a másik pedig a turizmus megjelenése utáni.
A XV. században bencés szerzetesek egy kolostort építettek ide, de a terület a XIX. századig szinte teljesen lakatlan volt. A későbbiekben Fiume-i kereskedők érkeztek a városba, ők a kolostor köré kezdtek el építkezni.
A XIX. század második felében kiépült a kikötő is, 1884-től pedig a vasútvonal is keresztül haladt a városon, ekkor Opatija rohamos fejlődésnek indult és a turizmus jelei is látszottak már. A település kedvező mediterrán klímája miatt és a lenyűgöző természeti adottságainak köszönhetően rövid idő alatt közkedvelt üdülő hellyé vált, és egyben az Észak-Adria legkeresettebb úti célja lett.
A városban sokan felfedezték a turizmus fejlődésében rejlő lehetőségeket, az elsők között volt Ignio Scarpa, a Rijeka-i nemesember, aki 1844-ben felépítette az első villát Opatijában. A Villa Angiolina új távlatokat nyitott Opatija számára, mivel ezt megelőzően Opatija csak egy kis halászfalunak számított, ahol még az arra járó kalózok is fosztogattak. A fellendülés következtében az osztrák arisztokraták is ellátogattak erre a csodálatos vidékre, és annyira megtetszett nekik a hely, hogy a Monarchia második legnagyobb üdülőhelyévé vált.
