A kultúra, a történelem és a művészet iránt érdeklődők csodásan fogják magukat érezni Trogirban, mely bővelkedik a látnivalókban:
A Szent Sebestyén templomtól nem messze látható az Óratorony és a Loggia. Szent Sebestyén védte a várost a gyakran előforduló pusztító járványoktól. A templom bejáratának jobb oldalán egy régi, rozsdás vasgyűrű látható, ez a pellengér. A templomból, egy ókeresztény kápolnába juthatunk, ez Sv Maria Rotunde kápolna, amelyet 1833-ban ugyan leromboltak, de már részlegesen helyre is van állítva.
A Keresztelő Szent János (sv. Ivan Krstitelj) templomot a XIII. században alapították a bencés szerzetesek és román stílusban épült. Ezt a templomot a főtér közelében találjuk.
Rektori Palota
A Városháza vagyis a Rektori Palota (Općinska palača), a XV. század elején a város politikai és kereskedelmi erejét szimbolizálta. Az épület a múlt században felújításra került, azóta is őrzi akkor elnyert formáját.
A Rektori palotában üléseztek egykoron a Kis és Nagy tanács emberei és ők itt is éltek. A palota a XVII. században a színháznak adott otthont, de a XIX. században megsemmisült, majd 1890-ben felújították, ekkor az épület homlokzata reneszánsz elemekkel bővült.
A városháza belső udvarára egy kis előcsarnokon keresztül lehet eljutni. Az udvarban egy gótikus lépcsősor és egy díszített kútfő is van, amelyen az egyetlen fennmaradt Szent Márk szárnyas oroszlán faragványa tekinthető meg.
A kis előcsarnokot, a tartópillérek íveinek találkozásánál egy fej díszíti, amely vélhetőleg a harangtorony építőjének Matej Gojkovic-nak az önarcképe.
Erődítmények és városfalak
Az óvárost a XIII. – XV. században épített városfalak veszik körül. Trogirnak két fő védműve van, az egyik a Kamerlengo-erőd, a másik a sziget dél-nyugati részén található Szent Márk torony. Egy klasszicista stílusú gloriett áll a két XV. századi épület között. A szárazföld irányából egy kőhídon keresztül lehet eljutni Trogirba, ahol egy reneszánsz stílusban épült városkapun keresztül kell áthaladni. A kapu tetején a város védőszentjének, Szent Jánosnak a szobra tekinthető meg.
A kaputól egy pár perces sétaútra található az óváros főtere, ahol számtalan látnivaló várja az itt nyaralókat. A városba a kikötő felől is be lehet jutni egy másik kapun keresztül, amelyet déli kapunak neveznek (Porta Civitatis). A középkorban minden este bezárták a kapukat, így akik késő éjszaka érkeztek, csak reggel a kapunyitás után kelhettek át a kapukon. Számukra egy árkádos épületet építettek, amely a városfalnak támaszkodik.
Trogir középkori stílusának legfontosabb elemei az erődök és a városfal. A várost védő fal nem maradt fenn teljes hosszában, a darabjait a város nyugati és északi részén láthatjuk. A legjobb állapotban fennmaradt falrészeket a déli városrészben láthatjuk.
A XIII. századi Szent Miklós-torony (kula sv. Nikole) és a Vitturi-torony (kula Vittori) jellemzően román stílusjegyek visel, erre utalnak a sarlósan ívelt lőrések és a fedett őrszem-járdák is a falak tetején. Ez az építési mód a középkorra volt jellemző.
Trogir nyugati felében, távolabb a régi városközponttól egy kilenclapú tornyot építettek a XIV. században. Ez szolgált egykor haditengerészeti bázisként az Adrián. 1420-ban a Velenei Köztársaság elfoglalta Trogírt, a torony köré pedig egy erődöt építettek, ez lett a Kamerlengo-erőd (tvrđava Kamerlengo). Az elnevezés egy velencei közhivatalnoki státuszra utal, ez a közhivatalnok foglakozott a pénzügyi és kereskedelmi ügyekkel. Az erődöt teljes egészében felújították, így nyitva áll a turisták előtt. Az oromzatról kivételes látvány nyílik a vidékre.
A város észak-nyugati felében található Szent Márk-erőd (tvrdava sv. Marka) is a velencei uralom idején épült, a XV. században. Akkoriban egyre növekedett a török fenyegetés, emiatt volt szükség ennek a védműnek a felépítésére is. Az erődök mellett számos bástya is épült, közvetlenül a tengerben. A XVII. században épült bástyák maradványait még láthatjuk a Foša na Fortinu csatornában.
A trogiri erődrendszerhez tartoztak a síkságon épült kis megfigyelő tornyok is. A sziget stratégia fontosságát bizonyítja, hogy a hidak is védműként szolgáltak, valamint a kikötő is erősen védett volt. A nyugati bejáratot láncokkal lehetett elzárni, míg a keleti oldalon védőtornyok és felvonóhíd állta útját az ellenséges hajóhadnak. Mindezek a védművek a XIV században épültek. A városba csak a déli és az északi kapunk keresztül lehetett bejutni.
Szent Lőrinc katedrális
Nem csak Trogir, de egész Dalmácia egyik legkiemelkedőbb építészeti különlegessége a Szent Lőrinc katedrális (Katedrala sv. Lovre). A katedrális a város védőszentjének a nevét viseli. Az akkori időkre jellemző módon, ezt a katedrálist is egy régebbi alapjaira építették, amely 1123-ban pusztult el a szaracénok támadásai során.
Az új székesegyház építése 1213-ban kezdődött. A templom építészeti stílusát tekintve nagyon jellegzetes, ugyanis ötvözi a masszív román stíluselemeket a gótikus eleganciával. A templomhajó két oldalán kerengők futnak, amelyeket monumentális oszlopsor választ el a főhajótól. A templomnak három, félköríves apszisa van, boltívei pedig a harangtorony tartószerkezetei is egyben.
Eredetileg, a templom román stílusban épült, de a XV. század során átépítették. Ekkor készültek a boltívek és a gótikus stíluselemek is elhelyezésre kerültek, mint például a vak árkádok és a külső fal pilaszterei. A templom előcsarnoka is a XV. században készült el, akárcsak a nyugati homlokzat gótikus rózsaablaka. A templom portálja a Radovan-portál nevet viseli. Ez a mester 1240-ben befejezett teljesen önálló, egyedi munkája, amelyről egy felirat is tanúskodik az íves ablak alsó részén. A monumentális portál dekorációja jellemzően bizánci stílusú. A portál külső oldalán számos faragvány látható, a pillérfejek oroszlánokat ábrázolnak, fölöttük pedig Ádám és Éva mezítelen szobrai láthatóak. Ez az ábrázolásmód akkoriban nagyon bátornak számított…
A templom falainak külső pilasztereinek tetején szentek és apostolok láthatóak, ezek is a bizánci ábrázolásmódot követik. Minden egyes oszlop, az év egy hónapjára jellemző tevékenységet ábrázol allegorikus módon. Ebben az esetben Radovan nem követte az abban az időszakban jellemző ikonografikus ábrázolásmódot, hanem realisztikusan ábrázolt. Az akkoriban jellemző égövi jelek helyett emberalakokat használt, valamint az adott hónapban jellemző tevékenységet jelenített meg. A pilaszterek felületén ezért számos, vadászati, harci és játékjelenetet láthatunk.
A templomhajó egyik legfeltűnőbb eleme a cibórium, valamint a főoltár monumentális kőbaldachinja, amely a XIV. században készült. A templom pulpitusa sokszögletű, kecses ívű oszlopok tartják, amelyek oszlopfőin finom faragványokat láthatunk. A faragványok stílusa a XIII. századi szobrásziskolák stílusában készült.
A templom kórusának tartóoszlopait Ivan Budislav fafaragó mester készítette a XV. században, diófából. Az oszlopok faragványai a velencei gótika stíluselemeit tükrözi, rendkívül finom ábrázolásmódban.
A katedrális keresztelőkápolnája az északi falra épült, a stílusán már látszanak a jellegzetes dalmát építészet stílusjegyei. A kápolna az átriumból nyílik, gótikus-reneszánsz stílusban építette Andrija Alesi 1467-ben. A kápolnabejáratát gyümölcs- és virágábrázolás díszíti, fölötte egy faragvány jeleníti meg Krisztus megkeresztelkedését a Jordán vizében.
A katedrálishoz egy kápolna is tartozik, amely egy mauzóleumot formáz, benne egy szarkofággal 1348-ból. A kápolna 1461 és 1497 között épült, tervezője nem más, mint a híres dalmát építész Nikola Firentinac, Donatello tanítványa. A kápolna dongaboltozata tökéletes összhangot alkot a szobrokkal és a faragványokkal. A kőpadok fölött frízeket láthatunk, amelyek kerubokat ábrázolnak. A szobrok megmunkálása annyira élethű, hogy szinte már mozgás is vélhető bennük, amint előtűnnek az ajtók mögül és fáklyát gyújtanak. A kápolna harmóniájához nagyban hozzájárulnak A. Vittoria evangelistákat ábrázoló szobrai.
Szent Borbála kápolna
A főutca végén áll a város egyik legrégebbi kápolnája, a Szent Borbála kápolna, amely óromán stílusban épült és mai napig megőrizte állapotát. A kápolna eredetileg óhorvát bazilika volt, amelynek Szent Márton volt az elnevezése, majd egy idő után átkeresztelték Szent Borbálának. A IX. század körül épült a kápolna, amelynek szemöldökfáján finom véset fedezhető fel.
A kerengőt és a kápolna hajóját oszlopsorok választják külön, amelyek más-más formájú és színű kőzetekből készültek. A falak szabálytalan felületű sziklatömbökből épültek. A sziklatömbök a fal belső oldalán fúgák mentén illeszkednek, a külső oldalon pedig különböző vastagságú pilaszterekké lettek alakítva. A kápolna keresztboltozata nagyon ritkán használatos építészeti elem volt abban korban.
Szent Péter templom
A Szent Péter templom a nyugati kapu mellett egy keskeny utcában található. A templomot Nikola Firentinac építette és ezt az épületet tartják az egyik legnevezetesebb munkájának. A XVIII. századi kazettás mennyezetet érdemes megtekinteni, mivel nem mindennapi látványt nyújt, ugyan úgy mint az orgona és az értékes velencei festmények.
Múzeumok
A Trogir-i múzeumnak 1966-óta a Garagnin-Fonfogna család palota- és házkomplexum ad otthont, amelyet a család a XVII. század óta birtokolt.
Az első kis méretű kiállítóteremben egy Kr. e II. – I. századból származó dombormű látható, amely „Dolgozó nő” – ként lett elnevezve. Ebben a helységben látható még az i. e. IV. – III. századi Kairos másolat, valamint több történelem előtti lelet, amelyek a város környékéről kerültek elő, mint például a görög időkből fönnmaradt cserép és üveg tárgyak. Római korból származó leletek is láthatóak itt, amelyeket sírokban találtak, mint például sisak darabok, pénzérmék, amforák és urnák.
A második kiállító teremben Trogir középkori történelmét ismerhetik meg a turisták írott dokumentumok formájában. A város első nyomtatott statútuma is itt látható, amely az 1708-as évből maradt fönt, illetve a város pecsétgyűrűi is itt kaptak helyet, valamint egy 1316-ban kelt városi tanácsülési gyűlés jegyzőkönyve és sok más dokumentum is megtekinthető itt.
A harmadik kiállító terem falain a nemesi családok címerpajzsai nézhetőek meg. A terem bútorzata a XIII. – XVII. századból származik, a falakon pedig a Trogir-i arisztokraták portréi lógnak, illetve itt láthatóak a törökökkel vívott harcokból származó fegyverek és pajzsok is.
A negyedik teremben Trogir történelmét ismerhetik meg a turisták, a francia megszállástól egészen a XX. századig.
A következő teremben az etnográfiai gyűjtemény látható. A Garagnin-Fonfogna család 5500 kötetből álló könyvgyűjteménye is a múzeumban látható, ezek között ősnyomtatványok, pergamenek is találhatóak.
A Garagnin-Fonfogna palota földszintjén rendezték be a Megyei Kőtárat (Lapidarij). A kőtár tematikus kiállítása időrendi sorrendbe szedve mutatja be az ókori görögök, rómaiak és a barokk kor művészeinek faragványait. A legmagasabb művészeti értékkel Nikola Firentinac, a neves horvát kőfaragó és építő mester, valamint Ivan Duknovic reneszánsz kori mester munkái bírnak. Duknovic munkáinak számos darabja látható mai napig is Trogir-ban.
A múzeum képtára 1978-ban nyílt meg, a tárlatokon Trogiri mestereknek, a dalmát festőiskolák művészeinek és a velencei festők művei láthatóak.
A Čipiko palota (palačka Čipiko) Trogir főterén található. A palotán az 1457-es felirat az építésének időpontját hirdeti, akkoriban az építtető a város legelőkelőbb családja volt. Az épület reneszánsz portálját díszes oszlopok és vállkövek díszítik, a párkányzata is finom művű kagylós díszítés. A homlokzati rész boltívei között angyalszobrokat láthatunk, közülük kettő a család címerét tartja.
A bencés apácák Szent Miklós kolostorában is találunk egy kis, ám annál értékesebb gyűjteményt. Itt láthatjuk Kairos márvány domborművét, aki a görög mitológiában a szerencse istene volt és az olimpiai játékok szimbóluma. A dombormű 1928-ban került napvilágra, akkoriban ez kivételes eseményt jelentett a kor tudósai számára. A faragvány másolat, amely az eredeti, i.e. IV.-III. századból származó nyomán készült és Lysippus mester készítette.
Úgyszintén a kolostor gyűjteményében látható Achillés domborműve, amely egy ásatás nyomán került napvilágra amelyet a kolostorban folytattak. Ugyanitt tekinthetünk meg egy poliptichont is, amelyet a XV. században festettek fára. A kép Blaž Jurjev festőiskolájából került ki. A kolostor galériájában további kiemelkedő műveket is láthatunk, mint például a „Madonna a Gyermekkel”, amely a XV. században készült gótikus stílusú faragvány, egy XIV. századi, Paolo Veneziano iskolájában készült feszület, valamint Trogir egyik legrégebbi festményét, melynek címe „Madonna a Gyermekkel”. A kép a XIII. században készült.
