A Krk-sziget egyik legrégebbi települése Vrbnik, a pontos keletkezési dátumról sajnos nem maradt fenn semmilyen dokumentum, de feltételezések szerint, még a történelmi idők előtt a kő vagy a bronzkorban keletkezhetett. Római és görög lakókra utaló leletek kerültek elő Vrbnik környékén, Hlam alatt, a főút mentén. A település első lakói a Japodák voltak, akik a 70 illír törzs közé tartoztak. A Liburniaiak elűzték őket erről a területről és ők foglalták el. A század elejéig a Liburniaiak egyedüli lakókként éltek a Krk szigeten és Vrbnikben, amíg a Rómaiak meg nem hódították a területet. A Római megszállás alatt az őslakosok megőrizték kultúrájukat, de lassan beolvadtak a Római birodalomba, így a civilizációjuk teljesen eltűnt. A VI. század végén – a VII. század elején a szigetre telepedtek a horvátok és Vrbnikben is ők éltek legtöbben. Az első írásos dokumentumból, amely fennmaradt kiderült, hogy 1527-ben 500 lakosa volt a településnek, míg 50 évvel később, már 1000-en éltek itt.
Vrbnik azon négy Krk-szigeteki város közé tartozott (Baska, Dobrinj, Omisalj és Vrbnik), amelyeknek saját adminisztrációjuk volt. A város keleti oldalán egy erőd és vársánc védte a települést. Körülbelül az 1118-as évtől Vrbnik a Krk-szigettel együtt hosszú időre a Velencei Köztársaság részét képezte. A szigeten 1480-tól uralkodtak teljes egészében a Velenceiek és ez az időszak egészen 1797-ig tartott, amikor a Habsburgok száműzték a velenceieket a területről. 1388-ban, a Krk-i hercegek idején hozták létre a Vrbnik-i Alkotmányt, amelyet horvát, illetve glagolita nyelveken írtak. A Vinodol-i után, a második város Vrbnik volt, amely elkészítette Alkotmányát. A büntetőjogra különösen nagy hangsúlyt fektettek a dokumentumban. A dokumentum eredeti példánya, már nem létezik de a másolata, amelyet a Vrbnik-i szerzetes Grgur Zaskovic fennmaradt és a Zágráb-i Egyetemi Könyvtárban tekinthető meg.
