A Szent Mihály erődnél kezdődik a városfal. Az északi és a déli falak vették körül a várost, amelyek még tornyokkal is meg voltak erősítve, de 1864-ben a falak jó részét lerombolták, ma már csak a város északi részén látható egy darabja. A Krka-szálloda mögött a falakat védő egyik bástya maradványait amelyet a XVI. században építettek a mai napig meg lehet tekinteni, a Szent Mihály erődtől induló falrésszel együtt.
Szent Miklós-erőd
A Sibenik-i kikötővel szemben a Szent Antal-csatornánál épült a Ljuljevac-szigeten a Szent Miklós erőd. Az erőd az egykori Benedek-rendi kolostorról lett elnevezve melyet leromboltak az erőd építésekor. Az erőd a helyi lakosok kérésére épült azzal a céllal, hogy megakadályozza a török hajók kikötőbe jutását. Az erőd megépítését Alojzije de Canal kapitány rendelte el. Az erőd méretének már önmagában is elriasztó hatása volt, de emellett 32 ágyúval is felszerelték. Dalmácia egyik legjobb állapotban fennmaradt erődje a hatalmas Szent Miklós erőd. Mivel az építésekor úgy gondolták, hogy a tégla áll leginkább ellen az ágyúgolyók romboló hatásának, ezért csak az erőd alapja készült sziklából, a többi része pedig tégla. Az évszázadok folyamán számos hadsereg használta az erődöt, többször föl is újították, de az erőd védelmi képességeire, kipróbálására szerencsére soha nem volt alkalom. Katonai célokra az 1979-es év óta már nem használják, de a településen nyaralóknak érdemes megnézniük ezt a kiváló állapotban fennmaradt erődöt.
Szent Mihály-erőd
A Szent Mihály erőd építését a XIII. században kezdték el és még a XVIII. században is építettek hozzá. Az erőd, amelynek legjelentősebb részét a XV.-XVI. században építették egy 60 méter magas homokkő szikla tetején áll. Az erődöt két torony védelmezte a keleti irányból, amelyek a mai napig jó állapotban fennmaradtak, az északi oldalát pedig két másik, sokszögű torony védte. Egy szabálytalan négyszöget mutat az építmény alaprajza.
Az erőd keleti oldalán egy gótikus stílusú bejárat található. Az évszázadok sora alatt több alkalommal is megrongálták, majd újjáépítették az erődöt. Két alkalommal is súlyosan megsérült a lőporraktár felrobbanása miatt, először 1663-ban, majd 1752-ben. Az erőd kettős védőfala a tengerpart irányába a gótikus kapuig tart. A kapu a XV. században épült azzal a céllal, hogy a tenger irányába is lehetőség legyen a menekülésre. A régészeti feltárások alatt őskori és középkori leletekre bukkantak. A történelmi írások szerint a Szent Mihály templom állt valaha az erőd belsejében.
Szent János-erőd
A Szent János erőd egy 115 méter magas domb tetjére épült 1646-ban Antonio Leni velencei hadmérnök tervei szerint, a városközponttól északi irányba. A Tekelija pasa által vezetett török ostromkor 1647-ben az erőd és védői sikeresen megvédték a várost.
Šubićevac-erőd
1646-ban a Szent János erődtől nem messze egy alacsonyabb dombra építették a Šubićevac-erődöt. 1647-ben az erőd már fontos szerepet játszott a város védelmében és a török támadás visszaverésében. Az erőd a Degenfeld nevet viselte egy jó ideig amelyet az 1647-es Sibenik-i védelmi parancsnok neve után kapott.
